Adalékok Hegyhátsál történetéhez

 

(Írta: Tuboly Vince)

 

A Körmendtől délkeletre fekvő község régi lakott hely. A római uralom alatt virágzó élet volt itt, s a honfoglalás első idejében a magyarok még nem szállták meg. Lakói mind nemesek voltak, Hegyhátsál az egyik legősibb nemesi község.

 

A néphagyomány szerint először egy Sal nevű ember települt le a Májsz-lapon levő forráshoz. Ez jelenleg a Kocsma-tó elnevezésű hely környékét jelenti.

 

 

Első okleveles említése 1366-ból való: Sool in valle seu distr. Sool - F.-Lindva vár tart. közt. (Körmendi levéltár Alm. II. lad. 5. No. 6. és 13.). 1368-ban: Poss. Olsal (Dl. 5713.).

Saal néven szerepel 1394-ben (Muz.levéltár.), 1408-ban (Zala megyei oklevéltár. II. 347.). 1422-ben (Dl. 11275) és 1423-ban (Dl. 11403) Sal néven említik.

Saal néven olvashatunk róla 1430-ban, ekkor a Szécsi család birtokolta (Dl. 12324.), 1437-ben (gróf. Festetics család keszthelyi levéltára Castrif. n. 185.), 1449-ben (Lajtafal. levéltár. Illésh. Lad. 23. f. 24. No. 7.), 1458-ban (Körmendi levéltár. Alm. II. lad. 6. n. 4.), 1482-ben (Dl. 18710). 1483-ban Saul néven szerepel (Dl. 18800).

1497-ben ismét Saal-ként említik (csébi Pogány család levéltára).

 

Az Árpád-kortól a nádasdi plébániához tartozik.

 

 

     A török hódoltság alatt sokszor feldúlták. Az 1532. évi török hadjárat útvonalába esett a falu is, amikor a 100 ezer fős sereg egyik állomása 1532 júliusában Körmend volt, s az élelemért portyázó hadak a környék összes faluját feldúlták. Körmend mellett 13 falu, a vasvári káptalan, a gersei Pethő-család virágzó falvai közül 19, Sárvár körül 20 falu, Szombathely körül 18 község elpusztult.

     1598-ban mindössze 38 házat írtak össze a faluban.

 

"Saly falubeliek hodultanak megh Anno 1608, Bordonczi Ali Agának fizettek 23 háztul fl. 15, füst pénzt fl. 3. Kurta Aga vette fellyeb adójokat fl. 5, Füst pénz fl. 5, két köböl lisztel, négy szekérrel, két pint vajial, két nest bőrrel. Anno 1646 megh rabolván őket vitt el bennek hatot, kik közül egj sem szabadult megh, 10 háztul fizetik ezt."

 

 

     Az 1661-64-es hadjárat során a török sereg Kanizsa alól Zalaegerszegen át, rabló és pusztító tatár előhaddal Körmendre érkezett, majd Szentgotthárdnál megütközött a császári csapatokkal. A sok pusztítás következtében a falu 1698-ban teljesen megsemmisült.

 

     Az 1700-as évektől azonban újjáéledt és ismét fejlődésnek indult a falu. 1828-ban már 2 asztalos is működött (legény nélkül) a településen.

 

     Az 1848-as Szabadságharc eseményeivel kapcsolatban nem találtam helyi jellegű adatközlést.

 

     1855. évi kiadású Horváth Károly mérnök, "Hegyhát-Saáli határ térképe" (133x75 cm, 100 bécsi öl = 52 mm).

Majd 1856-ban ugyancsak az Ő részéről lát napvilágot "Hegyhát-Saál tagosított határa" elnevezésű térképe

(130x73 cm, 100 bécsi öl = 52 mm).

 

 

 

 Közigazgatás.

 

 

A falu vezetői, tisztségviselői:

 

 

 

 

1950. október 22-én községi tanács és hivatali szerv alakult, ennek vezetői (elnök, titkár)

 

 

 

     A községi tanács önállóan 1968. december 31-ig működött. 1969. január 1-el Hegyháthodász községgel közös tanács alakult, amelynek székhelye Hegyháthodász lett (34/1968. NET határozat 1. pontja).

 

     1970. július 1-től Nádasd községhez csatolták tanácsilag Nádasd székhellyel (19/1970 NET határozat 14. pontja). 1984-ig a körmendi járáshoz tartozik, majd annak megszűntével Körmend városkörnyéki községe lett.

 

 

 

1985. június 18-án elöljáróságok alakultak a falvakban. Hegyhátsálban az alábbi vezetőség került megválasztásra:

 

 

 

Önkormányzati választások, újra önálló községi hivatalok alakulnak.

 

 

      Megyénkben a villamosítás 1895-ben kezdődött Szombathely és Ikervár villamosításával, majd 1897-ben Sárvárra is sor került. 1900-tól 1904-ig mindössze 4 Vas megyei településen gyulladt ki a villany. Körmendet 1910-ben villamosítják, majd az 1928-ban a Sigray-kastélyban létrehozott hőerőmű révén Ivánc lakói is megismerhették a villamosságot. Kis falunkban a szomszédos községekkel egyidejűleg 1951-ben gyúlt ki a villanyfény.

 

     1962-ben egyesültek a hegyháthodászi "Új Élet MTSZ"-el. 1963-ban villamosították a tsz-majort, majd a víz bevezetésére is sor került (hidroforos megoldással). 120 férőhelyes sertéshizlaló, 100 férőhelyes növendékistálló, 2x10 vagonos kukoricagóré, 32 vagonos magtár, 20 férőhelyes sertésfiaztató, keverőház, mérlegház, kút épült.     1964-ben kultúrház építése kezdődött, ahol helyet kapott a községi tanács irodája is. Szintén 1964-ben kezdődött meg a közút korszerűsítése is. Az iskola épülete előtt levő dombot legyalulták, a régi, vörös kavicsos út - bazalt-alapozást követően - aszfalt burkolatot kapott. Új, nagy teherbírású hidat is építeni kellett a Völgyi patakra a régi kőhídtól északra.

 

A vegyesbolt és kocsma épületét a község módosabb gazdái építtették, s nem járultak hozzá elbontásához és újra felépítéséhez, így megmaradt az útkanyarulat a falu szélén.  

      Az emberek fejlődését mutatja az is, hogy   1964-ben a faluban már 58 db rádiókészülék (1945 előtt 3 db), valamint 4 db televízió volt. Újságot 56 helyre fizettek elő (1945 előtt 7 db újság járt). 1986-ban már 68 db televízió-, s szinte minden háznál rádiókészülék. A 2000-es évek elején a lakások számát jelentősen meghaladó rádiókészülék és lakásonként sokszor több televízió készülék is üzemelt.

 

     1986. április 26-án hajnali 01 óra után a csernobili atomerőmű baleset következtében sok radioaktív hasadási termék távozott az atmoszférába több napon keresztül. Környékünket a légköri mozgások miatt két alkalommal, április 26-30 között és május 2-5 között érte szennyeződés. Ez jól megmutatkozott a növények, a tej stb. szennyezettségében, majd késleltetve a következő év elején a vágásra került állatok húsában.

 

 

Folytatjuk....