Tiltjuk, hogy senki másnak a szolgáját vagy cselédjét magához ne fogadja.
1. § A ki pedig befogad olyat: ha ispán, tudja meg, hogy kétszer adja vissza és hozzá ötvenöt pénzt fizet; ha tisztbéli személy, adjon a kár kétszeresén felül huszonöt pénzt; ha közrendü ember, a kár kétszeresével és öt pénzzel bünhödjék.
2. § Hogy ha a befogadott vagy lopás vagy egyéb vétek okáért lappang, és a befogadó tudván az ő vétkét, megtagadja, hogy nem tudna róla: ha ispán, hittel mentse magát és annakfelette ötvenöt pénzt fizessen; ha pedig közrendü ember, hasonlóképen adja hitét és tegyen eleget öt pénzzel; és ha a tolvaj ellene kiabál valamit, hallgattassék meg.
