MELYBEN A HERCZEGET ATYAI TANITÁSAINAK ÉS PARANCSOLATAINAK MEGFOGADÁSÁRA INTI
A szent Háromság egy Isten nevében.
1. § Mélyen érzem, hogy valamit Isten az ő akaratából teremtett és bizonyos elevelátó végezéséből elrendelt, mind a kiterjedt mennyég boltjain, mind itt e széles földi téreken, mindent az okosság törvénye éltet és igazgat, látom jól, hogy a mit ez élet javára és tisztességére Isten kegyelme adott, ugymint királyságot, főbiróságot, hadnagyságot, ispánságot, főpapságot és egyéb méltóságokat, mindazt részint isteni parancsolat és rendelés, részint a törvény, részint a birák, részint a polgári jog hatalma, részint a jobbak és vénebbek tanácsa és javallata intézi, oltalmazza, osztja és alkotja; tudom bizonyosan, hogy minden renden valók mindenütt a földön, akármi tisztök legyen is, nemcsak az ő csatlósaiknak, hiveiknek, szolgáiknak, hanem fiaiknak is parancsolnak, tanácsolnak, javallanak; azért hát, szerelmes fiam, ne legyek én se rest, neked még életemben tanulságot, intést, oktatást és tanácsokat adnom, hogy mind a magad, mind a te alattad valók élete módját azokkal ékesitsed, valamikoron a Mindenható engedelméből országolni fogsz én utánam.
2. § Illik pedig, hogy figyelmetesen hallgatván reám, Isten bölcsességének beszéde szerint, őrizze meg elméd a te atyádnak parancsolatait, a ki Salamon szavával szól hozzád ekképen: Hallgasd szerelmes fiam, a te atyádnak bölcsességét, és a te anyádnak oktatását el ne hagyjad, hogy kedves ékessége légyen a te fejednek és megsokasuljanak tenéked a te életednek esztendei. Tehát ezen mondásból veheted eszedben: ha megutálod azokat, de távol legyen, a miket én atyai kegyességemből hagyok neked, többé nem nyersz kedvet az Isten és az emberek előtt.
3. § De halld meg a parancsolatot általhágó engedetlenek esetét és romlását. Ádám ugyanis, a kit a teremtő Isten, mennynek és földnek alkotója, a maga hasonlatosságára formált és minden állatnak uraságának örökségébe helyhezett vala, megszegvén a parancsolatok tilalmát, azonnal elvesztette az ő tisztes boldog állapotját és a paradicsomban való megmaradást.
4. § Isten ama régi választott és kedvelt népe is, mivelhogy megszaggatá a törvény köteleit, melyeket Isten ujja kötözött vala, más-más módon veszett el azért: némely részét elnyelte a föld, némely részét irtó had ölte ki, némely része egymást konczolta fel.
5. § Salamon fia is, elvetvén tőle az ő atyjának békességszerető szavát és felfuvalkodván kevélységgel, dárdaütésekkel fenyegeti vala a népet az ő atyjának ostora helyett; azért sok háboruságot szenvede országában és végezetre kiveték a királyságból.
6. § Hogy ez ne essék rajtad, engedj nekem, fiam! Gyermek vagy, édes kicsi szolgám, pelyhes ágy lakója, ki minden gyönyörüségben tápláltatál és nevelkedél, hadakban, munkában járatlan, és gyöngye a különféle nemzetek támadásai ellen, melyekben én már életemnek jóformán minden idején forgottam.
7. § Itt az idő, hogy ne mindég a puha párnát ölelgesd, mely elkényeztet és tunyává teszen, a mi a férfiasság elvesztegetése, a gonosz gerjedelmek melegágya és megutálása a parancsolatoknak, hanem olykor keményebben is bánjanak veled, hogy figyelmetessé legyen elméd az én tanitásomra. Annakokáért ezeket elmondván, lássunk a dologhoz.
Mivel a királyi méltóság rendje ugy hozza magával, hogy arra egyedül a közönséges keresztyén hitet valló hivek jussanak, azért a mi tanitásink során az első helyet a szent vallásnak adjuk.
1. § Elsőben is parancsolom, hagyom, javallom neked, én szerelmes fiam, ha kivánatos előtted a királyság koronájának tisztessége, légy a közönséges keresztyén apostoli hitnek szorgalmatos megtartója és ugy őrizzed azt, hogy minden alattad valóknak példát mutass és minden egyházbeliektől Krisztus vallása igaz követőjének méltán neveztessél, mely nélkül, tudd meg bizonynyal, sem keresztyénnek, sem egyházfiának mondani nem fognak.
2. § Mert a kiknek hamis hitek vagyon, avagy jó cselekedetekkel bé nem töltik és fel nem ékesitik azt, minthogy megholt állat a hit cselekedetek nélkül, azok sem itt nem országolnak tisztességgel, sem az örök életnek koronájában részök nem leszen.
3. § Ha pedig a hitnek paizsát megtartod, az idvességnek sisakját is felvészed. Ebben a fegyverben harczolhatsz nyilván igazsággal mind láthatatlan, mind látható ellenségid ellen. Lám, az apostol mondja. Hogyha tusakodik is valaki, nem koronáztatik meg különben, hanem ha igazán tusakodik.
4. § Tehát a hit, melyről szólok, im, ez: higyj Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, mi Urunkban Jézusban, a kit az angyal megjelentvén, születék szűz Máriától és mind e világ szabadulásáért keresztfán szenvede, és szent Lélekben, mely a próféták és apostolok és evangélisták nyelvek által szólott, e háromnak tökéletes, megoszolhatatlan, szeplő nélkül való egy istenségét higyjed rendületlen, minden kételkedet nélkül. Ez a közönséges keresztyén hit, melyet - mint Athanasius mondja - valaki igazán és állhatatosan nem hiszen, idvességet nem lelhet.
5. § Ha valamikor, de távol legyen, találtatnának a te fejedelemséged alatt olyak, a kik a szent Háromság ezen alkotmányát megbontani, avagy abban valamit elvenni vagy hozzátenni törekednének, tudjad, hogy eretnekség fejének szolgái azok és nem a szentegyház fiai.
6. § Ilyeneknek pedig se táplálást se oltalmat ne adj, hogy magad is velök társnak és jóakarójoknak lenni ne láttassál; mert az efféle emberek mindenestől fogván megmételyesitik a szent vallás hiveit, megrontják imez Isten egyházának mostan gyüjtött gyönge nyáját és széjjel szórják azt. Hogy ez ne következzék, fő gondod legyen.
A királyi palotában bizonyára másod helyen áll a vallás után az egyház, melynek elsőben a mi fejünk, tudniillik a Krisztus hinte magot, azután az ő tagjai, ugymint az apostolok és a szent atyák által elplántáltatván és megépülvén erősen, mind az egész föld kerekségén eláradott.
1. § És noha untalan uj sarjat fakaszt magából, némely helyeken mégis mintegy régtőlfogva valónak ismerik. De, szerelmes fiam, gyöngye és növendékeny ez, mely mostan a mi országunkban prédikáltatik, és azért szükség, hogy annál vigyázóbb, annál szorgalmasabb őrizői legyenek, hogy azt a jót, a mit a kegyelmes Isten az ő véghetetlen irgalmából nekünk érdemünk felett adott, a te henyeséged és restelkedésed és gondviseletlenséged el ne rontsa, semmivé ne tegye.
2. § Mert valaki a szentegyház méltóságát kissebbiti avagy szeplővel illeti, Krisztus testének megcsonkitója az. Lám, az Ur maga mondotta Péternek, kit az ő szentegyháza őrizőjének és előljárójának állata. Te, Péter, kőszikla vagy, és ezen kősziklán épitem fel az én anyaszentegyházamat. Ugyanis ő magát nevezi vala kősziklának, de sem fából, sem kőből épült egyházról nem szólott, hanem a megtérteket, Isten választott népét, hitre hajtott nyáját, mely keresztvizzel megmosatott, kenettel megkenetett, mondotta az ő szentegyházának.
3. § Ha valaki boldogtalanul megbotránkoztatja e szentegyház tagjait vagy annak kicsinyit, az evangyéliom irása szerint méltó, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék; azaz: vessék ki hatalma méltóságából, és az igazak gyülekezetén kivül maradjon a világnak keserüségében, mint pogány és publikánus.
4. § Ezért hát, fiam, napról-napra buzgó törekedéssel kell őrt állanod a szentegyházban, hogy inkább gyarapodást lásson, mintsem fogyatkozást szenvedjen. Onnan is nevezék elsőben a királyokat felségeseknek, mert felsegélik vala az egyházat. Ezt cselekedjed te is, hogy koronád ékesebb, életed boldogabb és a te napjaid számosabbak legyenek.
A főpapi rend a király székének ékessége, s ezért a királyi méltóság a harmadik helyet a főpapoknak adja.
1. § Szerelmes fiam! Legyenek ők a te véneid, ugy őrizd őket, mint szemed fényét. Ha megtartod az ő jóakaratjokat, nem lesznek félelmedre ellenségeid. Ha ők megbecsülnek, ugyan bátorsággal fogsz járni minden dolgaidban; az ő könyörgésök leszen a te dicséreted a mindenható Istennél.
2. § Mert őket rendelte Isten az emberi nemzetnek őrizőkül, tette lelki pásztorokká és az egész egyázban vigyázókká és a szent sákramentom sáfáraivá és osztóivá.
3. § Mert ő nálok nélkül fel nem állanak a királyok, sem országok. Az ő közbenjáróságok által töröltetnek el az embereknek büneik. Ha őket igazán szereted, bizonynyal tenmagadnak lészen orvosságos és tisztességgel fogod igazgatni a te országodat, mert nekik adatott hatalom bünösöket kötniük és bünből oldaniok.
4. § Ugyanis örök törvényt szerzett ő nekik Isten, és különrekesztvén őket a világtól, a maga nevének szentségében tette részesekké, és megtiltotta, hogy emberektől meg ne feddessenek. A szent Dávid királyért, meg ne bántsátok az én kenettimet!” stb. Megbántja pedig Isten kenetteit, valaki az isteni és kánoni végezés ellen papi renden való férfiakat hamis vádak gyalázatával illet és a község elé vonszon; a mit is tenned egyáltalában tiltalak, fiam, ha boldog életet akarsz és királyságodat megbecsülni kivánod, mert az efféle dolgok busitják legfőképen az Istent.
5. § Ha történetesen valaki azok közül, a kikről szólok, feddést érdemlő vétekbe esnék, dorgáld meg őt csak négy szem között, háromszor, négyszer, az evangéliom tanitása szerint. Ha nem hallgatja meg a te intésidet titkon, fenyittesd meg nyilván, mint irva vagyon: Ha szódat nem fogadja, mondd meg a gyülekezetnek. Mert ezzel a rendtartással magasztalod fel dicsőségre a te koronádat.
A főemberek, országnagyok, ispánok, vitézek, nemesek hüsége, ereje, serénysége, emberségtudása, bizodalma, a királyságnak negyedik ékessége.
1. § Mert ők oltalmazzák az országot, a gyöngéket ők védelmezik meg, legyőzik ellenségeidet, öregbitik birodalmadat.
2. § Legyenek ők neked, fiam, a te atyáid és testvéreid.
3. § Senkit pedig ezek közül szolgaságra ne vess, avagy szolgádnak ne nevezz. Vitézlő rend legyenek, ne szolga rend. Uralkodjál felettek mindnyájan harag és kevélység és gyülölség nélkül, békességesen, szeliden, emberségesen; megemlékezvén szüntelen, hogy minden ember azon egy állapotban vagyon, és semmi fel nem emel, hanem az alázatosság, és semmi meg nem aláz, hanem a kevélység és a gyülölség.
4. § Ha békességestürő leszesz, királynak mondatol és király fiának, és szeretni fognak minden vitézeid; ha haragos, kevély, gyülölködő, békéletlen, ispánok és főemberek felett fenhéjázó, bizony a vitézek ereje királyságod romlására válik és idegen nemzetnek árulják el a te országodat.
5. § Ettől félj, és azért jóságos cselekedetek példájával igazgasd az ispánok élete módját, hogy megövezvén magokat a te szereteteddel, mindenha sérelmetlenül ragaszkodjanak a királyság méltóságához és a te uralkodásod minden tekintetben békességes legyen.
Türelem és igaz itélet a királyi korona ötödik ékessége.
1. § Dávid király és próféta mondja: Isten, a te itéletedet adjad a királynak. És ugyanaz más helyen. A királynak ereje itéletet szeret. A türelemről Pál apostol beszél: Türők legyetek mindenekhez. És az Úr az evangéliomban: A ti békességes türésteknek általa birjátok a ti lelketeket.
2. § Erre forditsd elmédet fiam! Ha kivánod a királyság tisztességét, itéletet szeress; ha birni akarod a te lelkedet, légy békességestürő.
3. § Én szerelmes fiam! Valahányszor valamely itéletet érdemlő ügy, vagy valaki jő te elődbe, a kinek főbenjáró dolga vagyon, légy türelmes hozzá és ne esküdözzél, hogy megbünteted őt; ez gyarlóság lenne és erőtelen szó, mert a bolond fogadást ember meg nem állja, és ne is itélj te magad, nehogy alábbvaló ügyekben forgódván, csorbulást szenvedjen a te királyi méltóságod; hanem az efféle ügyet bocsásd inkább a birákhoz, a kikre bizva vagyon, hogy törvény szerint igazitsák el azt.
4. § Ovakodják birónak lenned, örvendezz pedig, hogy király vagy és annak neveztetel. A békességestürő királyok uralkodnak, de a türhetetlenek rettegtetnek.
5. § Valamikor pedig a te méltóságodhoz illendő dologban adatik itélned, itélj békességes türéssel, szánakodással, irgalom szerint, hogy legyen dicséret és tisztesség a te koronádnak.
A vendég és jövevény népekben oly nagy haszon vagyon, hogy a királyi méltóság érdem szerint nekik adhatja a hatodik helyet.
1. § Honnan gyarapodott a római birodalom kezdetben, és magasztaltattak fel dicsőségre a római királyok, hanem hogy különféle tartományokból sok jelesek és bölcsek sereglenek vala oda Bizony, hogy róma mind e mai napig szolgaságban lenne, ha Aeneas maradéka szabaddá nem tette volna.
2. § Mert a mint különb-különbféle tartományok széléről jőnek a vendégek, különb-különbféle szót és szokásokat, fegyvert és tudományt hoznak magokkal, a mi mind a király udvarát ékesiti és teszi nagyságosabbá, és igen megrettenti az idegeneknek magahitt szívöket.
3. § Lám, gyönge és töredékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország.
4. § Hagyom azért, fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakozzanak. Mert ha te elrontani törekedel, a mit én építettem, vagy ha mit én gyűjtöttem, te széjjel hányod azt, bizony mondon, nagyon nagy kárát fogja vallani országod. A mit hogy eltávoztass, növeld naponként a te országodat, hogy a te koronádnak felségét mindenek tiszteljék.
A királyok törvénytevő székén a tanácsot illeti a hetedik hely.
1. § Mert a tanács állat királyokat, kormányoz országokat, védelmezi a hazát és csendesíti a hadakozást, győzedelmet szerez, elkergeti az ellenséget, megnyeri a barátokat, városokat épít és elrontja az ellenség táborát.
2. § Minthogy pedig hasznos a tanácskozás, már nekem úgy tetszik, hogy ne bolondok és maganagyzó és középszerű emberek gyülekezete legyen, hanem az öregebbek és jobbak, feljebbvalók és nagytiszteletű vének szóljanak hozzá és miveljék azt.
3. § Annakokáért, fiam, ifjakkal ne tanácskozzál, és valaki kevésbbé bölcsen szóló, tanácsot attól ne kérj, hanem a vénektől, a kiket az ő esztendeikre és bölcsességekre nézve megillet azon dolog. Mert a királyok tanácsa lakozzék a bölcsek szivében és ne kövesse a nyughatatlan elméjű bolondok ösvényét.
4. § Mert ha jársz a bölcsekkel, bölcs leszesz; ha forgódol a bolondokkal, társúl adod magadat azokhoz; így szólván a szent lélek Salamon által: A ki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lészen, és nem lészen hasonlóvá a bolondokhoz. Dávid pedig ekképen énekel: A szenttel szent lészsz, és az ártatlan férfiuval ártatlan lészsz, és a választottal választott lészsz, és az elfordulttal elfordulsz.
5. § Ki-ki azért abban legyen foglalatos, a mit az ő ideje hoz magával, tudniillik az ifjak fegyverben, vének a tanácsban.
6. § Mindazálal az ifjakat a tanácsból egészen kirekesztened nem kell. De valahányszor tanácsot tartasz vélek, ha szinte alkalmatos lenne is tanácsok, vidd mégis mindig az öregebbek eleibe, hogy minden cselekedeteidet a bölcsesség mértékéhez mérjed.
Az ősök követése a királyi méltóság nyolczadik lépcsője.
1. § Tudd meg, hogy legnagyobb disze a királyságnak: az előbbeni királyok nyomában járni és követni a tisztes atyákat. Mert valaki megútálja az ő eleinek végzésit és Isten törvényére gondja nincsen, elpusztúl. Mert azért atyák az atyák, hogy táplálják az ő fiaikat, és azért vannak a fiak, hogy megfogadják az ő atyjok szavát.
2. § A ki ellentáll az ő atyjának, Istennek ellensége az. Mert az engedetlenkedők mind Istennel ellenkedők. Mert az engedetlenség fuvallata elhervasztja koronád virágait. Mert az engedetlenség az egész oszágnak veszedelme.
3. § Annakokáért, szerelmes fiam, legyenek te előtted mindég nyilván a te atyádnak parancsolatai, hogy szerencséd gyeplőjét királyi kéz hordozza mindenütt. Az én szokásimat legalább, melyek a királyi méltósághoz illendők, minden kételkedés gáncsa nélkül kövesd, mert nehéz lesz e tartomány táján országlanod, ha nem követended az előtted való királyok példáját.
4. § Kicsoda az a görögök közül, a ki görög törvénynyel igazgatná a rómaiakat? avagy kicsoda az a rómaiak közül, a ki római törvénynyel igazgatná a görögöket? Senki. Kövesd azért az én szokásimat, hogy a te néped között kiváltképen becsültessél és dicséretet nyerj az idegenek előtt.
Az imádság gyakorlása fő eszköz a királyok idvességéhez, és azért a királyi méltóság rendtartásában a kilenczedik pont ez.
1. § A szüntelen való könyörgésben megtisztulás és bűnbocsánat vagyon. Te pedig fiam, valahányszor Isten házába mégy az ő imádására, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, imádkozzál mindég ekképen: Küldd el Uram a bölcsességet a te nagyvoltodnak székétől, hogy velem légyen és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi légyen kedves nálad minden időben. És ismét. Uram atyám, én életemnek Istene, ne hagyj engem álnokságnak gondolatában. Az én szemeimnek ne adj kevélységet, és a gonosz kivánságot távoztasd el tőlem Uram. Vedd el tőlem a testnek a kivánságit, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem Uram.
2. § A régi királyok tehát igy imádkoznak vala. Te is épen igy imádkozzál, hogy Isten minden bűneidnek eltörlésére méltasson, hogy mindenektől győzhetetlen királynak neveztessél.
3. § Könyörögj azért is, hogy a helyeséget és tunyálkodást eltávoztassa tőled és adjon tenéked segedelmet minden jóságos cselekedetekben, győzedelmet a te látható és láthatatlan ellenségid ellen, hogy minden alattad valókkal egyetemben bátorságosan és minden ellenséges támadástól menten, végezhesd el a te életednek folyását békességben.
A jóságos cselekedetek törvénye fő ékesség a királyok koronáján és a parancsolatok közt a tizedik.
1. § Mert a jóságos cselekedetek ura, maga a királyoknak királya. Tehát valamint az ő mennyei seregének teljességgel tiz kara vagyon, ugy a te életed forgásának is tiz parancsolatja legyen.
2. § Illik a királynak kegyesnek, irgalmasnak, és több egyéb jóságokkal teljesnek és ékesnek lenni. Mert a kegyetlenséggel és gonoszsággal fertőzött király haszontalan keres király nevet, mivel bitornak mondatik.
3. § Azért hát, szerelmes fiam, te lelkem gyönyörüsége, én reménységes magzatom! kérlek, parancsolom, hogy mindenütt és mindenekben kegyességgel járván, fedezd bé kegyelemmel nemcsak a te atyádfiait és rokonságodat, avagy a főembereket, hadnagyokat, gazdagokat, vagy a szomszédokat és haza lakosait, hanem az idegeneket és minden embert is, valaki tehozzád jövend. Mert a kegyesség jótétev ezérel a fő boldogságra.
4. § Légy irgalmas minden szenvedőkhöz, az Úrnak amaz intését hordozván szüntelen szivedben: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.
5. § Légy békességestürő mindenekhez; nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz is, a kik hatalom nélkül szükölködnek.
6. § Azután légy erős, hogy a jó szerencsében fölöttébb ne kevélykedjél, vagy a bal szerencsében meg ne aláztassál.
7. § De alázatos is légy, hogy Isten felmagasztaljon mind itt, mind a jövendő életben.
8. § Légy mérsékletes, hogy mód felett senkit ne büntess vagy ne kárhoztass.
9. § Légy szelid, hogy az igazságnak soha ellent ne tarts.
10. § Légy tisztességtudó, hogy soha senkit szántszándékból gyalázattal ne illess.
11. § Légy szemérmetes, hogy minden bujaságnak fertőjét, mint a koporsóra való utat, elkerüljed.
12. § Mind ezekből, a miket im egybeszedegettem, készittetik a királyság koronája, mely nélkül sem itt nem országolhat senki, sem az örök életre el nem mehet.
