Akarjuk nyilvĂĄn, hogy az Ăśzvegyeknek ĂŠs ĂĄrvĂĄknak is legyen rĂŠszĂśk a mi tĂśrvĂŠnyĂźnkben, ily ok alatt: ha valamely Ăśzvegynek fiai, leĂĄnyai maradnak, ĂŠs azokat nevelni, mind ĂŠltiglen velek lakni fogadkozik, legyen a mi engedelmĂźnkbĹl hatalma, hogy azt mĂvelhesse, ĂŠs senki uj hĂĄzassĂĄgra ne kĂŠnyszeritse Ĺtet.
1. § De ha megmĂĄsolvĂĄn az Ĺ szĂĄndĂŠkĂĄt, ismĂŠt fĂŠrjhez akarna menni ĂŠs az ĂĄrvĂĄkat elhagynĂĄ, egyĂĄltalĂĄban semmit az ĂĄrvĂĄk javaibĂłl magĂĄnak ne tulajdonitson, hanem csak hozzĂĄ illendĹ ĂśltĂśzĹ ruhĂĄt adjanak vĂŠle.
2. § Ha pedig magzat nĂŠlkĂźl maradt el ĂśzvegyĂźl, ĂŠs hĂĄzassĂĄgtalan az Ĺ ĂśzvegysĂŠgĂŠben valĂł megmaradĂĄsra igĂŠri magĂĄt, akarjuk, hogy birja minden javĂĄt, ĂŠs valamit azzal cselekedni akar, cselekedje azt. Ăs az Ĺ holta utĂĄn szĂĄlljanak vissza azon javak a fĂŠrje rokonsĂĄgĂĄra, ha vannak rokonai; ha pedig nincsenek, legyen ĂśrĂśkĂśse a kirĂĄly.
